Hét lakatra zárták a Napot,
álomba merültek a tegnapok.
A falióra sem üti időnket már,
mutatója éjfélen áll.
Titkot suttognak félve,
s a csendben osonó árnyak képe
sötéten lebeg…
Fák leveleiről hideg könny pereg.
Temetőkert vadgesztenye fái alatt,
sírok közt, őszi szél jajong.
Gyertyaláng…
- mint apró lélekláng
mutatja a holtak otthonát.
Most nem megyek oda,
majd tavasszal viszek nekik orgonát.
Fáradt vagyok.
Ólomlábakon cipelem
magamba fojtott bánatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése