ne higgy a kísértőnek, nem akar mást,
csupán balga mód igába hajtani
farizeusi vérrel fertőzve kínpadra vinni
álhatatlan lelked.
Haza térsz majd álmaidba, s vétkeid Isten adta
szerelemmel törli, jutalmát nem feledve el.
Fáradt tested keresztúton porba hullhat,
szárnyaló galamb meghallja suttogásod,
múlt árnyaira vasszegekkel feszített
vérző szív tekint le, léleksimogatón arcodra
csókolja sóhaját, miközben könnyeid árkot
festenek bőröd ráncain.
Mond! Mond el akkor imád – hazatértem Uram -
adj egy csepp erőt nekem is ebben a világzengésben,
s ha cipelnem kell, hát cipelem vétkem… Te érted…
De már várnak amottan… látod a csónak készen áll,
indulhatunk a nagy útra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése