Ülök egy híd tetején,
Egy magas híd tetején.
Alattam vad folyó rohan,
Felettem tűzgolyó robban.
Hogyan kerültem ide?
Nem emlékszem.
Csak arra, hogy a kabátom felveszem.
S elindulok.
Egy hosszú úton,
Hideg, téli napon.
Ülök a híd tetején,
A magas híd tetején.
Alattam ezer kísértet,
Felettem pokoli fények.
Hogyan kerültem ide?
Nem emlékszem.
Csak arra, hogy a csizmám felhúzom.
S elindulok.
Azon a hosszú úton.
Egy ködös, őszi napon.
S míg ülök a híd tetején,
Alattam rohannak a napok,
Rohannak belorusz papok,
Rohannak laudanum dalok,
Rohannak helléni bábok,
Rohannak extatikus álmok.
S míg ülök a híd tetején,
Felettem elszállnak az évek,
Elszállnak a szép emlékek,
Elszállnak a logikus érvek,
Elszáll ez a perforált élet.
Ülök a híd tetején…
~~~
/kezemben tükröt tartok
nézd meg benne arcod,
meséld el milyennek látod
eltorzult álomvilágod/
2 megjegyzés:
elgémberedett ujjakkal
remegő lábbal
foggal-körömmel kapaszkodom
föl a csúcsra amelyre élve
nem lehet
ha fölérek meghalok
de ha lenézek leszédülök
nagyon félek
és mégis..
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok neked!
Megjegyzés küldése