vérár sodorja messze álmát
hajnali léptek fájdalma szüli magányát
arca ha volt is tegnap ködébe veszett
hajzuhatagban vérrózsa buggyan
esze-veszett mellén csügg a múlt
pőre bájában tarthatatlanul feszül
rút kéjbe andalúz hévvel menekül
szélvész tépetten vak koldus cipeli vágyát
szikéje hasítva élvezte kínjai húrját…
Dali/Vérző rózsák 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése