Üvegcserép

üvegcseréphegyek
csillanó megasejtjein
kúszik a fény
halványuló lidérc lángja
fáradtan hanyatlik vissza
nem tudja útját
mi végre tette
gondolatok nélkül indult
de azt is elfeledte
már nincs visszaút
nincs álomvilág
elszórta útközben
lyukas tarisznyája
benne volt minden kincse
cseppfolyós vágya
neki már nem szól
fűzfasíp zenéje
harmat nem mossa arcát
fényesen selymesre
olthatatlan vágyak
lepattogzott máza feslett
rongyaiba tekert teste
aszott múmiaként
féreg rágta gyökér
tovább nem él

üvegcseréphegyek
megasejtjein kihunyt a fény
távolból monoton
szétfolyt hegedűszót
sodor felém a szél...