Fejemre kendőt kötöttem
őszbe fordult, szél jár előttem
hulló levelekkel utat készít elő
halkan suttog a fekete erdő
léptei nyomán nem nő virág
örök álomba ringat a világ
s én hallgatom altató dalát
átölelem mint egy jó anyát
nem kérek álmot adó csókot tőle
itt hagyott, elment örökre
hiába kértem jöjjön vissza
még sírok de senki nem látja
csendben dúdolom az altatódalt
álmodom, egyszer újra megsimogat
karjába fog mint akkor rég
Anyámat akarom… még...
B. GÁTI CSILLA/Őszelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése